Normális ez a belső érzés?

Minden kapcsolat egy kínlódás is a jó dolgok mellett, érzelmileg, anyagilag, fizikailag.

A hosszútáv arról szól, hogy a hullámvölgyekből hogyan tudtok kikecmeregni, vagy akartok-e egyáltalán.

Akkor nem gesztusok kell hanem egy alapos beszelgetes. Egyebkent magyarázd el nekem, hogyan lehet az, hogy 10 eve egyutt vagytok es mar szereted akkor is miutan elmult a szerelem, de kepes vagy azon gondolkozni, hogyan lepj le es tedd tonkre az eletet ?

Ez engem mindig is erdekelt. Talaltal valaki mast ? Vagy azt hiszed lesz nala jobb ember egy ilyen hosszu kapcsolatra ? Vagy radjott a kapuzarasi panik ?

Ha neki felnőtt emberként nem volt annyi esze hogy 10 év alatt bebiztosítsa magát lakhatási szempontból, akkor az az ő baja.

Minden felnőtt ember SAJÁT MAGÁÉRT felel, ezt is jelenti a felnőtté válás.

Olyan nincs hogy bárki is köteles legyen leélni a másikkal egy egész életet egy rossz, nem működő kapcsolatban, mert különben a másiknak nem lenne hol laknia.

Ha van a párodnak állása, akkor valószínű tudna albérletet is fizetni ha nagyon rákényszerülne. De amíg tudja hogy mindig valaki kihúzza a sz*rból addig nem is fog elgondolkodni, hogy hogyan is oldaná meg egyedül felnőtt ember módjára az életét.

Nekem volt olyan ismerősöm ahol a pasihoz költözött a nő, együtt éltek és a srác 35 évesen összeesett, a szívével volt valami gond, úgy hogy előtte sosem volt semmilyen komolyabb betegsége. A srác kb 1 óra leforgása meghalt, a csaj meg mehetett ahová akart, mert a rokonok örököltek.

Ilyen esetben aki a másikhoz költözik annak mindig is gondolnia kell arra hogy ez az állapot tart ameddig tart, de akár percek alatt vége lehet!

Felnőtt ember gondoskodjon a lakhatásáról!

Hogy élne ha nem ismerkedik meg veled? Hol lakna? Hol dolgozna? Mi lesz ha veled történik valami? Ezeken neki kellene elgondolkodnia. Neked meg azon, hogy miért viselkedsz úgy mintha a szülője, gondviselője, vagy gyámja lennél egy gyereknek, miközben a párod elvileg egy felnőtt ember?

Az a bibi, bótosgyerek, hogy ebből a 10 évből 10 év volt hullámvölgy. Ez soha a büdös életben egy percig sem működött.

Nagyjából 10 év alatt trillió választ kaptál, hogy szakíts már a p1csába.

Hónapok óta kapod a válaszokat, hogy a csajod teljesen kiábrándult belőled. Nem hogy nem szeret, de egy légtérben nem tud elviselni, ki nem állhat.

Tényleg csak azért van veled, mert ott lakik és ott dolgozik.

De: ennyire azért nem kell sokat képzelni magadról. Nyugi, túl fogja élni nélküled. Még ha az elpazarolt fiatalságát nagyon is meg fogja siratni. De ő már nem érted sír, hanem miattad. Nagy különbség!

Aztán szépen hazaköltözik a szüleihez, keres másik állást, lesznek körmös vendégei, és az élet megy tovább. Majd megismer valakit, összejönnek, kettőt pislogsz, és szórja a babás fotókat az instára.

Ha annyira jót akarnál neki, akkor elengednéd végre. De téged nem ez tart vissza, hanem hogy nem lenne kit kínoznod. Te csak saját magad félted, hogy nem találsz még egy ilyen hülyét, aki elvisel.

De nyugi, ez is megoldódik hamarosan. Úgyse marad már sokáig, azt nézi, hogy tud legkönnyebben lelépni. Például elvégez egy körmös tanfolyamot, hogy könnyebben induljon az új vállalkozása az anyjáéknál.

#6

Ha a csajnak két állása is van akkor miért kellene visszamenni a szüleihez???

Nem igaz hogy két állás mellett nem tudna bérelni abban a városban ahol most is lakik egy kicsi 1 szobás garzont. Ha adott helyen van már vendégköre (+ a másik állása), nem is kellene máshová mennie, csak kicsit többet kellene dolgoznia mint eddig és összejönne a pénz albérletre. Csak könnyebb ezzel a "vissza kell mennem anyámékhoz és vége az életemnek" szöveggel jönni.

Szerintem ebben a történetben mindkét félnél óriási pszichés gondok vannak.

#7

Csak abból indulok ki, hogy egy ideje a csaj a munka miatt is egyre többet panaszkodik. Ha felmond, akkor tényleg nincs ami ott tartsa. Sose tudott beilleszkedni.